A W116 volt az első olyan Mercedes, amit már ténylegesen S-osztálynak neveztek. Már az elődje bemutatása után egy évvel 1966-ban elkezdték a fejlesztését, semmit sem bíztak a véletlenre. Szakítottak a jól ismert "állólámpás" dizájnnal, és egy új külső képet vezettek be a 116-ossal.

Friedrich Geiger (Aki a sirályszárnyas "Gullwing" Mercedest megálmodta) utolsó munkája volt ez a fekvőlámpás S Merci.

Ez a dizájn 25 évig azaz az utolsó S osztályig (W140) megmaradt 

A hatalmas tepsi vonalvezetése jóval maszkulinabbra sikerült elődjénél, az elegancia mellett már a dinamizmust is bele lehetett látni a kasztni formájába. Debütáláskor még csak háromféle erőforrással volt elérhető: a 280S, 280SE és 350SE. A sorhatos benzines Solex karburátorral volt a belépő, a stuttgartiak szerint a 160 lóerős teljesítmény már elegendő volt a nagy test mozgatásához.

Fél évvel később, 1973-ban bővült a kínálat egy igazi csemegével, az új csúcsot a 4520 köbcentis M117-es V8-as jelentette. 225 lóerős volt alapkivitelben, bizonyos országokban az érvényben lévő szabályozások miatt 190 lóerőt tudott, a svéd piacon EGR szeleppel 200-at.

Ilyen teljesítmény mellé tökéletes menetkomfort dukált a vásárlóknak. Az állólámpás légrugózását itt hidropneumatikus rendszerre cserélték, ami mindig beszintezte magát a terhelés függvényében, sőt gombnyomásra meg is tudta emelni az elejét, ha nagyobb akadályon kellett áthaladni.

Egy kis érdekesség: akkoriban egy fullextrás Cadillac 16 ezer dollárba került, a 450SEL 6.9-ért eleinte 40 ezer, majd a modellciklus végén több, mint 52 ezer dollárt kellett kipengetni. 

Ekkora összegnél már kapott egy gyönyörű diófa berakást

Motoros tükröket

Gombbal vezérelhető első és hátsó ortopéd üléseket amelyek természetesen fűthetőek voltak

Klíma, szervó? Ugyan már, ilyen kis dolgokra nem is tértek ki a 116-nál.

A legmeghatározóbb egyértelműen az 1978-ban bemutatkozó blokkolásgátló volt. A W116 volt az első autó a világon, amibe ABS-t lehetett kérni extraként, ezzel lényegesen csökkent a féktáv és javult a manőverezhetőség satufék esetén.

Ezt a modellt, ahogy két társát is, egyidejűleg vettem egy nagyon kedves barátomtól, mindhárom vadonatúj állapotban kerültek hozzám, egy W126 miről már írtam korábban is. Ugyan nem 2 perc volt ezt a nem kis összeget kicsengetni értük, de határozottan kijelentem hogy megérte! Gyönyörűen mutatnak a szintén vadiúj vitrinben amit édesanyámtól kaptam Karácsonyra.

Mint láthatjátok a színe a tipikus W116-ra jellemző Greyblue metallic. A kidolgozása fenomenális, és a súlya sem kicsi.

Gyönyörű illesztések, hibátlan fényezés, és ennél is figyeltek a lámpamosó lapátokra.

A motorra nem nagyon térnék ki, ezt is szépen megcsinálták, a motorház belsejében lévő takaró lemezre is odafigyeltek, dicséretes. 

Igyekeztem a hozzá illő legmegfelelőbb helyszínt biztosítani, úgy gondolom sikerült is, tökéletesen beolvad a környezetbe. Gyönyörű barokkfelnit csodásan megcsinálta a Norev, kilincsek is szépek, a kórmozás mindenhol feltűnik. És a vonalvezetés is tökéletes.

A beltér gyönyörű kék belső, kárpitozott, a faberakás ennél a modellnél nagyon szépre sikerült, váltókulissza, kardánbox, kesztyűtartó zár, klíma kapcsolók, rádió, hűtő fűtő rácsrok és a vezető oldali lámpakapcsoló is szépen helyet kapott.

Nálam ez a Mercedes a favorit, gyönyörű markáns formát kapott ez az öreglány. 

Egyébként a kipufugó dobot is diszkréten megoldották. Az elakadásjelző háromszög és az alatti takarólemez szintén helyet kapott.

Köszönöm hogy benéztél, tarts velem legközelebb is, ahol egy újabb klasszikus Mercit mutatok be.